| Fórum -> TUDOMÁNY -> Magyar feltalálók és találmányaik, Zipernowsky Kár... |
Magyar feltalálók és találmányaik, Zipernowsky Károly
Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4. - Bp., 1942. november 29.)
gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar
erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója. Iskolai tanulmányait
Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor
sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a
Műegyetemre, és már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök
és Építész Egyletben, cikke jelent meg a bécsi Akadémia közlönyében.
Még ugyanebben az évben felfigyelt rá Mechwart András, aki felismerte a
villamosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, és meghívta a Ganz
és Társa gyár elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa
utcai kis műhelyből fejlődött ki - nem utolsósorban Zipernowsky
tevékenységének eredményeként - a nagy hírű gyár, a Ganz Villamossági
Művek.
Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás
tökéletesítésével foglalkozott, 1878-ban készítette el első, 56 voltos,
12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta,
majd a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be.
Ez a berendezése az 1879-es szegedi árvíz idején lehetővé tette az
éjszakai védelmi munkákat helyszíni áramfejlesztő készülékével.
1881-ben fejlesztette ki javított ívlámpáját, 1882-ben az ő tervei szerint
készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása ezer darab, 20 gyertya
fényességű lámpával, az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. Ez volt
a világon a harmadik elektromosan világított színház, s itt már
váltóáramot használt, bár ekkor még az egyenáram hívei voltak
többségben, közéjük tartozott Siemens és Edison is. Zipernowsky Károly
váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az "óriási
gőzvilágítógép" is, amely harminc éven keresztül biztosította a Keleti
pályaudvar világítását.
A szénszálas izzólámpa feltalálása után fontossá vált a villamos
energia gazdaságos szállítása nagyobb távolságra. A hosszabb, vékony
vezetékeken ugyanis az energia nagy része hővé alakult, a drót
keresztmetszetét viszont a költség és a súly miatt nem lehetett növelni.
Zipermowsky érdeklődése - híres korabeli szakembereket megelőzve - a
váltakozó áram előállítására és felhasználására terelődött.
1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort
szerkesztett, fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét, Bláthy
Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort,
amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval
kisebb lett. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a
nagyfeszültségű váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok
segítségével történő elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk
tárgya tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és
váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt
transzformátorokkal volt. A transzformátorra, amelyet 1885. május 1-jén
mutattak be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt. Az
ő rendszerük oldotta meg az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s
utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének. 1889-ben ugyancsak
Dérivel többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat.
Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. 1894-ben
szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását. A
szervezés lebonyolítására felkérték Kandó Kálmánt, aki a Zipernowsky
által vezetett elektromos osztályon kezdte meg hazai pályafutását. Több
tanulmánya jelent meg ebben az időben, többek között a "Nagysebességű
elektromos vasutak" című (Magyar Mérnök és Építész Egylet
Közleményei, 1891), amelyben a Bécs- Budapest vonalra 200-250 km/h
sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt 10 ezer voltos
távvezetékkel.
Még több információ a témában -
http://www.mszh.hu/feltalalok/zipernow.html |
|
