Holográfia 2
Az eljárás ötletét Gábor Dénes vetette fel és dolgozta ki 1947-ben. Bár
az elmélet jó volt, az első hologram elkészítésére csak 1961-ben
kerülhetett sor, mert addig - a lézer megjelenéséig - nem állt
rendelkezésre olyan fényforrás, amely az interferencia előállításához
szükséges koherenciát biztosítani tudta volna.
Mivel a valódi tárgyról kiinduló és a rekonstruált hullám megegyezik, azt
ugyanúgy is látjuk. A látott kép háromdimenziós, érzékelhető a térbeli
mélység, és lehetővé válik az oldal- és függoleges irányú rálátás
is, a kép körbejárható. A hologramon a tárgy képe végtelen sok
perspektívából van rögzítve, s ha a megfigyelő mozog, más és más
perspektívát érzékel, amelyek folyamatosan mennek át egymásba, így az
elrendezéstől függően lehetséges, hogy az egyik irányból takart vagy nem
látható részlet valamelyik másik irányból nézve láthatóvá válik.
A hologramok mélységélessége igen nagy, csupán a fényforrás
koherenciahossza szab határt neki, ezért ha a tárgy egyes részeinek
mélysége eltérő, akkor a róluk kapott kép szemlélésekor is változtatni
kell a szem fókusztávolságát. Mivel a hologram felvételekor nem használnak
objektívet, nem történik a képnek a hagyományos értelemben vett
leképezése, a tárgy minden egyes pontjából a hologram bármely pontjába
érkezik információ. Emiatt nincsenek olyan pontok, elemek a hologramon,
amelyek emlékeztetnének az eredeti tárgy jellegzetes vonalaira, és ez az
oka annak a meglepő tulajdonságnak, hogy a kettétört hologram is
előállítja a tárgy teljes képét. Ha ugyanis a hologram valamilyen módon
megsérül (karcolás, folt, törés), csupán azok a perspektívák tűnnek el
a képből, amelyeket a sérülés érintett, a többi megmarad. Természetesen
ez is információ- és intenzitásveszteséggel jár, és ha a hologramnak
csak kis darabjával állítjuk elő a képet, a felbontóképesség is
csökken.
A lézer megjelenése
Amikor a lézer 1961-ben elérhetővé vált, Leith és Upatnieks tudósok
számára megadatott a gyakorlati lehetősége annak, hogy valódi,
háromdimenziós hologramokat készítsenek. Leith és Upatnieks hamarosan 12
különböző képet tudott tárolni egyetlen emulzióban. Manapság több
száz oldalnyi nyomtatott anyag tárolható azon a területen, ami
közönséges fotográfiával csak egyre lenne elegendő.
A holográfia alkalmazási területei
A hologramok legelterjedtebb alkalmazási formájával, a biztonsági
azonosító jelekkel mindenki találkozhat a kazettákon és CD-ken vagy az új
papírpénzeken, bankkártyákon. Ezek az apró kis hologramok (szinte)
hamisíthatatlanok, mert róluk tökéletes másolatot csak az eredeti hologram
segítségével lehet készíteni.
Az apróbb-nagyobb dísztárgyként, művészeti alkotásokként forgalmazott
hologramokon túl ma már tökéletesen hű, nagyméretű színes hologramokat,
sőt színes holofilmeket is készítenek.
A hologramok felhasználási területe azonban - az információtárolás
sajátságai miatt - jóval szélesebb, és a szoros értelemben vett
háromdimenziós képrögzítésnél sokkal több lehetőséget nyújt.
Példaként ezek közül a lehetőségek közül ragadjunk ki néhányat:
- Ultragyors fényképezés
- Teljes rekonstrukció: 360°-os holografikus kép
- A rekonstruált hullám felhasználása referenciaként: a változással
egyidejű vizsgálat
- Több hologram szuperpozíciója ugyanazon a lemezen
- Interferometria kettos expozícióval
- A holografikus filmezés lehetősége
- Holográfia az atomok világában
Forrás: Feltalálóink.hu - http://www.feltalaloink.hu/tudos...
Mi erről a véleményed?
Szólj hozzá Te is!
|
feri
Üzenetek: 1
Belépés: 2009-10-28
|
Re: Holográfia 2
érdekes információ! 1988-ban a miskolci tudomány és technika házban egy Korompai Viktor nevű barátom 3 db diavetitővel csinált 3 dimenziós diavetitést. A 3 gépet szinkronizálta és szemüveggel lehetett nézni az általa készített fotókat.Később kiállításokat is rendeztünk holografikus képekből.Azóta nem jutottam ilyen információhoz.
|
|
