Clavell, James : Patkánykirály
A japánok, ha valaki valamilyen becstelenséget követ el, vagy érzi, hogy
amit tett, nem méltó önmagához, és mások ezért az ősi törvények
szerint megvetik, azt mondják rá: "Elveszette az arcát". Tán említettem,
hogy anno elváltam. Közös megegyezésben állapodtunk meg, mégis, amikor a
bíróságra értem, döbbentem tapasztaltam, hogy én vagyok az alperes, és
annyi tanút vonultatott fel ex - férjem, amennyi vendégünk tán az
esküvőn sem volt. Ádáz mocskolódás kezdődött, amit úgy-ahogy
kivédtem, pl. arra a kérdésre, hogy én miért nem dolgoztam többet otthon,
kénytelen voltam bevallani, hogy az a zakó (sötétkék, kordbársony), amiben
a felperes most Önök előtt áll, az én kezem munkája. Ezzel már sikerült
némi szimpátiát kicsikarnom a bíróság tagjaiból. A
megkönnyebbüléstől igazából akkor néztem először körül, és láttam,
hogy a baloldalon három civil férfi üldögélt, mint utóbb kiderült, ők
voltak az ülnökök. Az egyik különösen lepusztult állapotban volt,
látszott, hogy régen nem volt asszonykézben, pöcsétes ing és nyűtt
zakó, amin rajta volt a Rákóczi téri piac kettes kolbászának összes
kifröccsent zsírja, némi mustárral körítve. Záporoztak a kérdések és
válaszok. A férjem állította, hogy mindig kiabáltam vele. Az előbb
említett ülnök, megkérdezte, hogy miért emeltem fel a hangom? Mire a
sötétkék kordbársony zakót viselő férfi közölte, hogy: Menjek már
vacsorázni, mert kihűl az étel! Az ülnök tágra meredt szemmel nézett és
csak annyit kérdezett, szinte elfúló hangon: Magának meleg vacsorát
főzött a felesége? És látszott, hogy majd meg hal, csakhogy egy kis rakott
krumplit ehessen, jó tejfölösen, kolbásszal, pirosra sütve. Ekkor
veszítette el az " arcát" a volt társam?, utána már simán ment minden,
még a négy és féléves vagyonjogi perem is... Képzelhetik.
Clavell, James: Patkánykirály
A történet Japánban, egy hadifogolytáborban játszódik. A rabok állati
körülmények között élnek, fogva tartóik végtelen megvetése közepette,
hiszen " gyáván" megadták magukat. A főszereplő King, hihetetlen
túlélési ösztönnel alkalmazkodik az adott körülményekhez, és hamarosan
ő lesz a tábor legbefolyásosabb rabja, mindenkinek mindent meg tud szerezni,
csereberél, ügyeskedik, közben azért humánusan segíti azokat, akik
képtelenek elviselni a napi megaláztatásokat. Az üzlet virul, foglyunk
gyarapszik, míg nem hozzájuk is elér a hír: az amerikaiak bombázták
Hirosimát és Nagaszakit. Nyilvánvaló, hogy nemsokára jön a már alig
remélt szabadság. És ettől a felszabadulástól hősünk nem sok jót
remél, hiszen gyanúsan kitűnik, a lesoványodott foglyok közül...
Döbbenetes ahogy társai viselkedése is szép, lassan megváltozik...
Kitűnő emberismerettel megírt könyv, és a fogolytábor bemutatása sem
légből kapott, hiszen maga az író is átélte a hadifogságot.
Vándor Katalin (kisvándor)
Ezt olvasd el! De előbb kattints ide: www.eztolvasdel.hu -
http://www.eztolvasdel.hu
Szervereink biztons |
|
