Barátságos térmester
Teszt: Citroen C3 Picasso 1.6 HDi 92 Exclusive
Ennél több praktikumot, ötletes részletet és vidámságot nem is
kívánhatnánk. A C3 Picassóval a francia gyártó ismét bizonyította, az
egyterűek gyártásában igazi specialistának számít.
Nem mintha bármiféle ellenvetésem lenne a sportos autókkal szemben, az
azonban tény, hogy az autógyártók egy része még a családi modelleket is
sportos, sokszor agresszív megjelenésű köntösbe csomagolják. A Citroen
egészen máshonnan közelítette meg a vonzó családi autó kérdését, így
ahelyett hogy beállt volna a sorba, inkább divatot diktál. A C3 Picasso
formájában végre itt egy autó, amiben nyoma sincs semmiféle
sportosságnak, helyette laza, derűt árasztó légkör, megfoghatatlan
pozitivizmus sugárzik belőle. Amiért különösen nagy dicséretet
érdemelnek a francia tervezők az nem más, minthogy a karosszéria
vonalvezetése és részletei tökéletesen váltakoztatják a kerekded és
szögletes formákat, így akárhányszor csak ránéztem az autóra egyből a
gyári sajtóanyag „varázsdoboz” kifejezése ugrott be. Többek között
az eredeti külső számlájára írhatjuk azt is, hogy akármerre is fordultam
meg vele, mindenhol kíváncsi tekintetekkel találkoztam. Az Exclusive szinten
járó látványos felnikkel és a fekete karosszériabetétekkel pedig még
inkább magára vonja a figyelmet.
Kellemes beltér, okos részletek
Pazar kilátás nyílik a C3 Picasso vezetőüléséből, a kettéosztott
A-oszlop miatt nincs be nem látott terület, az óriási tükrök
segítségével holttér is alig mutatkozik. A térérzet tényleg elsőrangú,
amit a szélvédő tövébe illesztett könnyen leolvasható digitális
műszeregység is fokoz. Az ülések elöl és hátul is kifejezetten
kényelmesek, és ami külön öröm, hogy a második sor középső székén
is szinte ugyanolyan jó helyet foglalni, mint akármelyik másikon. A hátsó
sor szélessége három felnőtt utas esetén már elfogy, de a fejtér
legalább mindenhol bőséges. Vélhetően mindenkinek kellemes csalódást
okoz majd a lábtér, ugyanis 190 cm-es magasságig könnyedén elférünk
„magunk mögött”, vagyis átlagos termetűeknek fejedelmi a térkínálat.
Az utastérben számos olyan apró részletet találunk, amivel a család
kedvencévé válhat a kis egyterű. Rögtön itt van az mennyezetből
lehajtható gyermekfigyelő, így hátrafordulás nélkül is rajta tarthatjuk
tekintetünket a csemetén. Nagyon jópofa az első ülések háttámlájáról
lehajtható, hosszú utak alkalmával nagyra érékelendő asztalka, amely még
megvilágítást is kapott egy mini spotlámpa segítségével. A lámpa
fényereje akkora, hogy éjszakai autózás közben az asztalra tett könyvből
nyugodtan olvashatunk.
Az ülések alatt kialakított méretes rekeszeknek hála nagyon sok apró
holmit el tudunk helyezni a kis Picassóban anélkül, hogy otthon kéne
hagyni, vagy hogy úgy érezzük, rumli van az autóban. A 2/3 arányban
osztott hátsó padot egy sín segítségével 15 cm-ert előre-hátra
tologathatjuk, attól függően, hogy inkább nagy lábhelyre, vagy
poggyásztérre van szükségünk. Az üléssort teljesen előretolva az
alapból 385 literes csomagtér 500 literesre duzzad, a székeket lehajtva
pedig hatalmas, másfél köbméteres hely áll rendelkezésünkre.
Elfogadható vehemencia, szerény fogyasztás
Ami az autó vezetését illeti, a kormány kanyargósabb utakon kevés
visszajelzést ad az út és a kerekek kapcsolatáról, átlagos városi
használatkor viszont ez kevésbé zavaró. A futómű a nagyobb döccenőket
is jól hárítja, de a keresztirányú bordák bizony beremegtetik a kasztnit.
Míg az első két székben ülve a rugózási komfortra egyetlen rossz szót
sem szólhatunk, addig a hátsó sorban ülők sokkal inkább megérzik az út
egyenetlenségeit.
92 lóerő papíron nem tűnik soknak, főleg, ha egy magas építésű
modellről van szó, de az 1,6 literes dízel kellően nyomatékos ahhoz, hogy
erőlködés nélkül mozgassa a C3 Picasso karosszériáját. A fix turbós,
közös nyomócsöves egység szinte az alapjárattól kezdve terhelhető,
2000-3000-es fordulat között pedig nagy erőbedobással húz. Habár lelkes
híve vagyok a hatfokozatú sebességváltóknak, a kellemes
motorkarakterisztika miatt egyáltalán nem hiányzott a plusz fokozat,
autópályán 2700-as fordulat környékén cövekelt le a digitális
műszerfal „mutatója”. Az erőátviteli egység karja azonban
meglehetősen hosszú úton, lötyögősen jár, néhány konkurenshez
viszonyítva itt még maradt tennivalója a fejlesztőknek. A kissé morcos
hangú motor egyébként finoman, alig vibrálva dolgozik, de zaja sajnos az
elvárhatónál nagyobb mértékben jut be az utastérbe. Az ésszerű
teljesítménynek és az ideális váltóáttételezésnek hála vegyes
használatban 6,6 literes fogyasztást mértünk, így a Picasso még a
pénztárcánkat sem terheli túlzottan.
Az autógyárak fogadkozásait sokszor elengedhetjük a fülünk mellett, de a
Citroennél nem csak a levegőbe beszéltek, amikor minőségbeli
megújulásról és egyéb pozitívumokról volt szó még ősszel a statikus
bemutatón. Úgy gondolom, hogy a kézzel fogható fejlődés már nem csak a
C5-ös, hanem a C3 Picasso esetében is tetten érhető, ezért nem lehet
vitás, hogy olyanok is beleszeretnek majd a kis buborékba, akik korábban nem
feltétlenül Citroenben gondolkodtak volna. Az autó 3 390 000 forintos (1.4
VTi/95 LE) indulóára abszolút versenyképesnek és barátságosnak
mondható, főleg ha belegondolunk, hogy egy jól felszerelt kisautóról
beszélünk. Ennyi pénzért kiváló ajánlat a kényelmes és tágas kis
Picasso, amelyhez a barátságos, vidám kisugárzás természetesen alapáron
jár.
Miklós-Illés Kálmán
További technikai újdonságok az autó-motor oldalain! - http://www.automotor.h...
Mi erről a véleményed?
Szólj hozzá Te is! |
|
